Egyszer volt: a Mókuska park meséje

Oszd meg másokkal!

Desktop
Fotó: imami
Fotó: imami

Egyszer volt, hol nem volt, a messzi budai hegyek lábánál, kerekerdő közepén egy forrás. Kerekerdőbe királyok jártak vadászni, ízlett nekik a forrásvíz. Mátyás király különösen finnyás volt, utálta a Dunavizet (pedig az mind a két klassz palotája mellett ott volt kéznél), pénze is volt elég, ha meg éppen elfogyott, szedett be a kassai polgároktól, hát vízvezetéket építtetett a messzi hegyi forrástól a palotájáig. A király vízvezetékéről még Bonfini is írt, akkora teljesítmény volt az akkor. A mostani Szentháromság téren álló kútba (meg persze a palotába) ólom- és szurokkal bekent facsöveken folyt a víz, a közlekedőedények törvénye alapján a szökőkútban még spriccelt is.

Aztán Mátyás király uralkodásának vége szakadt, a várbeli vízvezetékeket se gondozták, csak használták, a messzi kutaktól odavezető csöveknek is annyi lett.

A kút megmaradt. A következő sok száz évben szolgálta az úton járókat, aztán az erdőszélen szőlőt telepítőket, földműveseket, pihenni vágyó urakat és hölgyeket, a mai napig van benne víz.

A kút mellett futott az út. A hegynek lassan neve is lett, úgy hívták, Svábhegy. Schwaabenberg, merthogy a térképeket németül készítették akkor. Meg néha egy kicsit latinul. De hát Pestnek-Budának akkor a lakosai is német nevet hordtak, németül beszéltek. Aztán, mert egyre többen jártak arra, az út is nevet kapott: Béla királyról. A földrészlet a városé maradt, talán pont a források miatt akkor is, amikor egyre többen költöztek ki oda, akár szőlőt művelni, akár csak mulató-villát építettek, és néha látogattak ki a városból. Jöttek híres emberek, gazdag emberek, a hegyekbe járni jó mulatság (főleg, ha a vendéglátónak borospincéje is volt).

A megnövekedett közlekedési igény kielégítésére a Budai Közúti Vaspálya Társaság már 1868-tól üzemeltetett lóvasutat arrafelé, aztán annyi lett a kiránduló, hogy 1874-ben elindult a fogaskerekű is. És megállt a kútnál.

Addigra már rájöttek az emberek, hogy közlekedéshez, építkezéshez érdemes átalakítani az erdőket, dombokat, alagutat készíteni, utat beburkolni mind divat lett, itt volt az ipari forradalom!

És ettől fogva az út nem ment többet a kút felé, kiegyenesedett, hogy át tudjon bújni a fogaskerekű sínjei alatt. A régi útból lett az, ami most Devecseri Gábor park. És ez jó is, mert Devecseri Gábor, aki író volt, költő és műfordító, ott lakott a kút mellett egészen haláláig, és gondoskodott a forrásházról, amikor tudott.

Az új út túloldalán ott búslakodott a dimbes-dombos bozótos. Nem történt vele semmi érdekes. Nem ültettek szőlőt, aztán amikor a többi szőlőt elvitte a filoxéra, nem ültettek bele gyümölcsfákat, nem építettek rá klasszikus villát, se Bauhausos üdülőszállót. Így teltek az évszázadok. És amikor végre valaki lakóházakat emelt, a dimb-dombos darab akkor is kimaradt a jóból.

Egészen addig, amíg a varázsló a kerületbe nem költözött. A varázslónak nem tetszett, hogy a környéken lakók morcosan rohannak haza, és nem beszélgetnek már többet egymással. Megsajnálta a bozótost is. És csiribí-csiribá: addig varázsolt, köszönt, beszélgetett, telefonált és tett-vett, amíg a bozótosból klassz játszótér és kondipark nem lett, a lakók meg köszönnek, beszélgetnek, vigyáznak egymás gyerekére, és estefelé lejárnak kondizni. Az óriásira nőtt mókus meg vigyáz rájuk.

A következő varázslat a szánkópálya lesz.

A tartalom a hirdetés után folytatódik
Desktop, Mobil
Mobil
Mit szólsz hozzá?

Hirdess nálunk!

Szeretnéd, ha a kerület lakói tudnának szolgáltatásaidról, termékeidről, boltodról, vendéglátó-helyedről? Hirdess nálunk! Meglásd, egyáltalán nem drága – és megéri. A részletekért kattints ide!

Legyél a szerzőnk!

Rendszeresen írnál a környéked eseményeiről, boltjairól, kocsmáiról, kulturális programjairól, utcáiról és játszótereiről? Ne habozz, vedd föl velünk a kapcsolatot!

Hol-mi toplista

Helyi közösségek a Facebookon

Partnerek