Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy zugligeti villamos

Oszd meg másokkal!

Desktop
A zugligeti (81-es) villamos végállomása (forrás: Fortepan)
A zugligeti (81-es) villamos végállomása (forrás: Fortepan)

A zugligeti villamos megszüntetése máig fájó seb az ott-lakók egy részének de különösen a villamosok barátainak, akiknek száma egyre gyarapodik. A Budapesten szokatlan nyomvonalvezetéssel, sűrű erdőben, meredek, sziklás hegyoldalak között felfelé kanyargó pályán utazva önmagában is nagy élményt nyújtott ez a villamos. Ha ehhez hozzávesszük egy-egy szép vasárnapi séta vagy kirándulás élményét, a zugligeti villamos emléke alighanem kitörölhetetlen a közép- és idősebb korosztály emlékezetéből. 

A zugligeti villamos egykori felső végállomásának épülete vendéglőnek átalakítva várja a felfrissülni vágyókat, így az állomás területével együtt megmenekült a bontástól. A volt lóvasúti végállomás épülete, a Zugligeti út 64-es számú ház, nemrég fel lett újítva, bár a mikéntet sokan kritizálják. A kerületi helytörténeti gyűjteményt ide helyezték át a Beethoven utcai házból, csakhogy elfelejtettek irodákat kialakítani, így hiába a nagyobb, impozánsabb épület, a Böszörményi úton újabb szobákat kellett bérelni a gyűjtemény számára. Magát a kiállítást a zöldövezet rovásával létrehozott épületben helyezték el, miközben a műemlékházban a vendéglátásé a főszerep. Az épületet egykor megkerülő sínpár belső ágát nem építették vissza és nem állítottak oda egy-egy régi járművet, mint a camping bejáratánál, sőt, ennek a későbbiekre nézve sem hagytak helyet. A jó oldala a dolognak, hogy az épület nem pusztul tovább. 

Egykor a lóvasúti kocsik az épületet megkerülve tértek vissza a városba. A ház két oldalán húzódó egy-egy sínpár azonban a villamos-üzem idején is végig megmaradt és több legenda is fűződik hozzá. Ezek közül az egyik, főleg az 1950-es években, amikor egyre több női kalauz került az akkori  Fővárosi Villamosvasút Vállalathoz (FVV), szokásuk volt egyes férfi kocsivezetőknek, hogy a régi végállomás ívébe befordulva, ha nem nagyon volt utas, hirtelen lefékezték a járművet és ezzel előreszalasztották a lányokat, akiknek kötelező volt a zugligeti végállomáson hátul megkezdeni a jegykiosztást. Természetesen ez az akkori szabályok között is tilos volt, de ezt a kis játékot szinte minden kalauznőnek el kellett néhányszor viselnie.

Volt azonban sokkal szomorúbb esemény is. Az 1900-as év június 4-én, vasárnap kirándulók tucatjai nyomorogtak már a kocsin, amelyre a vezető még nem szállt fel. A fék kioldódott, a kocsi megindult, majd egyre gyorsabban száguldott lefelé, nem sokkal később pedig leugrott a pályáról. Menet közben, amikor már érzékelték az utasok a bajt, rémülten vették észre, hogy nincs is vezető a kocsin. A balesetnek négy halálos áldozata volt és sokan megsérültek.

Több olyan intézkedést is bevezettek ekkor, amelyek a vonal biztonságát egészen a megszüntetéséig szavatolták. Érdekes, hogy Budapest rendőrfőkapitánya a teljes villamosközlekedés betiltását követelte – szerencsére ez nem teljesült be. A meredek hegyi pályákon azonban kötelezővé tették, hogy a kalauz ügyeljen a fékezésre is, egyszersmind legyen készenlétben, ha valami oknál fogva megfutamodna a jármű. A zugligetin kívül a farkasréti vonalon is volt ilyen előírás, és ide is csak úgynevezett „hegyi vizsgával" rendelkező kocsivezetőket osztottak be. Amikor Budapesten a 60-as, 70-es években fokozatosan megszűnt a kalauzrendszer, a két vonal meredekebb szakaszán, továbbra is csak kocsikísérővel közlekedhettek a villamosok: a farkasréti vonalon a Lékai János tér és a felső végállomás között, míg a zugligeti vonalon a Szépilonától, szintén a felső végállomásig. Az előbbin a Tátra típusú szerelvények forgalomba-állításával szűnt meg ez a kényszer. A zugligeti vonal azonban 1977 januárjában végleg megszűnt, sőt, utolsó éveit már csak csonka útvonalon: a Budagyöngyétől Zugligetig járta. Ezzel az intézkedéssel mintegy leszoktatták az utasokat róla, mert a metró eléréséhez egy újabb átszállás vált szükségessé.

A zugligeti villamos számos írót, művészt megihletett már, több magyar játékfilmben is feltűnt. Az 1958-ban készült „Külvárosi legenda” című alkotásban többször is látható, hosszú és cselekményes képsorokban. Érdekes, hogy az akkor az 1920-as éveket megidéző filmhez alig kellett átalakítani a környezetet, mintha 30 év alatt nem változott volna semmi. Szintén hálás feladat volt, a „Sellő a pecsétgyűrűn” című filmben a zugligeti végállomásnál játszódó jelenet, az 1964-ben rendezett alkotásban a 20 évvel korábbi, 1944-es állapotokhoz szintén nem kellett túl sok beavatkozást véghez vinni, elég volt egy régebbi kocsi típus berakása. A „Sziget a szárazföldön” című filmben viszont a főszereplő Kis Manyi az akkori valós időpontban utazik az 58-as villamossal és talán az utolsó mozgó képsorokat láthatjuk a járat életéből. Mezei Iván: Hegyen völgyön című sportregénye szintén merít a villamosvonal életéből, még a záró mondatok is a hajdani zugligeti járatot idézik.

A zugligeti villamosnak hosszú évtizedekig jellemző kocsi típusa volt az úgynevezett 1000-es sorozatszámú. Bár a korábbi időszakokban vegyesen jártak különböző típusok, az 1000-es sorozat megjelenésétől több is ide került. Később, az 1950-es évek második felétől, acélvázat és új kocsiszekrényt kaptak ezek a járművek villamosok, így formájuk megváltozott. Volt, amelyiknél megmaradtak a peronzáró ajtók, másoknál meg paravánfallal váltották fel ezeket. Létezett napellenzővel készült homlokfalú, de később olyan is, amelyiknél csak a középső ablakosztást védte ilyen. Az utasok számos apró különbségeket fedezhettek fel a különböző kocsikon.

A Zugligeti út 64-es számú házig a Lánchíd budai hídfőjétől 1868. június 30-ra készült el a lóvasúti pálya. Ezt villamosították 1896. szeptember 15-re, majd 1903 május elsején adták át a tényleges zugligeti végállomásig meghosszabbított pályát. A vonalnak többször változott a jelzése, eredetileg a lóvasutakat különféle színű zászlócskák különböztették meg egymástól, majd a villamosokon is színes tárcsák voltak rendszeresítve 1910-ig. Ettől kezdve Budapesten számozták a villamosokat, kezdetben 43-as, 45-ös és 47-es is közlekedett a Zugligetbe és csak 1918-tól lett a járat száma 81-es. Amikor Budapesten a villamosok számozását – a további trolibuszok megkülönböztethetősége végett 1955-ben: az 1 – 69-ig számtartományba helyezték át, a vonal jelzése az 58-as lett. Érdekes, hogy a fogaskerekű beszámozásakor először az 58-as számot választották, de mivel sokak vágya, hogy egyszer legyen újból zugligeti villamos, a jelzések tekintetében ez  meghallgatásra került, így 60-as lett a fogas és hosszú ideig szabadon hagyták az 58-as számot, amelyet idővel egy dél-budai buszjárat bitorolt el. 

A tartalom a hirdetés után folytatódik
Desktop, Mobil
Mobil
Mit szólsz hozzá?