A kocsmák után jött a szlalomozás - élet a hajdani Harang-völgyben

Oszd meg másokkal!

Desktop
A Harang-völgy 1985-ben (Kertész Z István felvétele)
A Harang-völgy 1985-ben (Kertész Z István felvétele)

A Harang-völgy a környék egyetlen beépítetlenül maradt völgye, hangulatát csak emeli az a néhány épület amelyek az alsó részén állnak. A szűk völgyelés a Normafa-lejtőbe simul bele, a Béla király és a Mátyás király út közti szakasza igen kellemes látképet nyújt az arra sétálóknak. Nevét – a legenda szerint – a „Haranghoz” címzett kocsmáról kapta, hasonlatosan mint a szomszédos Csillagvölgy esetében ahol a „Csillaghoz” címzett kocsma állt. Eredetileg a nevek német nyelvűek voltak, s csak a 19. század első felében honosodott meg a kocsmáknál a magyar névhasználat.

Valamikor a környéken kiterjedt szőlőművelés folyt és az 1847-es filoxéria járvány előtt megannyi kocsmában mérték a helyben termelt nedűt. Az akkori szokás és gazdasági szempontok szerint nem volt nyitva állandóan a környék valamennyi kocsmája, ha valahol elfogyott az az évi bor, bezárt a tulajdonos. Azonban nem csak hordók tartalma számított hanem az is, mennyien mulattak az éppen felkeresett kocsmában, ha kevesen, akkor a többség addig ment tovább míg egy rendesen tömött vendégfogadó-helyet nem talált. Azt tartotta ugyanis a közvélekedés, hogy ahol kevesen vannak ott tán nem igazán jó a bor, s mulatni se lehet jól. Ez a mulatozás sokszor a nappali órákra korlátozódott, mivel a hazaballagó vendégekre még rendkívül hosszú gyalogút várt, hiszen főleg a pesti oldal iparosai, munkásai jártak át a domboldali kocsmákba. Villamos de még lóvasút se volt akkoriban, a módosabbak is csak társas szekérrel közlekedhettek.

A névadó kocsma már régen megszűnt, ám a nevét kitörölhetetlenül viseli a völgy. Az 1930-as években egy akkor még hallatlanul modernnek mondható sportág, a sízés vette birtokába a völgyet. A piaci igényeket és elvárásokat meglovagolva a terület tulajdonosa az akkori igények és lehetőségek szerinti síparadicsomot hozott létre. A hivatalos nevén Harangvölgyi Téli Sport Telepnek annak ellenére volt vendége, hogy az ingyenesen használható Normafa-lejtőkkel ellentétben 30 filléres belépőjegyet kértek. A szélvédett, mély, katlanszerű völgyben jó hó esetén változatos lejtők, slalompálya, melegedő és büfé is rendelkezésre állt, sőt, egy 8-10 méteres gyakorló és egy 20-25 méteres ugrósánc is bővítette a kínálatot. Külön tanfolyamokat is szerveztek és megoldották, hogy a látogatóknak ne kelljen alkalmanként felhozniuk a síléceiket ezért tárolókat alakítottak ki. Ezzel lényegében elérték, hogy a villamoson megspórolt sí-szállítás árából majdnem kijöjjön a belépőjegy, és aki egyszer már ott tárolta a léceit, nem keresett magának másik sízőhelyet. Később bevezették az esti villanyvilágítást, hogy a hétköznapokon, a munka után megérkezők is élvezhessék a vállalkozás által nyújtott szolgáltatásokat.

A háborús időktől ez a síparadicsom megszűnt és a völgy egész éven át szabadon végigjárhatóvá vált.

A tartalom a hirdetés után folytatódik
Desktop, Mobil
Mobil
Mit szólsz hozzá?